HTML

Kajak nem értem

Kajak nem értem a világot.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Kajak nem értem a világot.

2009.02.16. 15:31 kajaknemertem

emo

Már régóta érlelődik bennem az elképzelés, hogy kellene indítani egy blogot, amiben megoszthatom a közzel, hogy mennyire nem is értem a mi kis világunkat. Hátha egy kedves olvasó orvosolja majd hiányos tudásomat, vagy – ami talán jobb is – ráakadok más hasonszőrű társamra, aki szintén csak bámul a nagyvilágba leesett állal és magában azt gondolja: „kajak nem értem”


 

Be kell vallanom, egy elég sokat látott ember vagyok. Jártam már az életemben itt is, ott is. Tapasztaltam már elég sok borzasztó és örömteli dolgot. Mindazonáltal az emo-s jelenséggel soha nem tudtam mit kezdeni. Nem mintha bármit is kéne vele kezdeni, csak hát magamban nem tudom helyrerakni őket. A mai napon két eme stílus elemeit viselő emberbe botlottam. Békésen utaztam a körúton közlekedő villamoson, mikor szembe helyezkedett velem egy fiatalember. (Nem mintha én nem lennék fiatalember, mert az vagyok). Az egyszerűség kedvéért hívjuk Steve-nek a srácot. Tehát Steve beállt elém, majd tetőtől talpig végigmért. Valószínűleg azért tette, mert az ő szemében - hogy is mondjam – igénytelenül öltözködöm? Nincs rajtam színkavalkád, nincs hosszú hajam és szeretem a farmerokat. Na mármost Steve tökéletes ellenpárom, a metrosexualitás ragyogó alfa hím példánya. Fekete félhosszú festet haja fixálóval befújva – hogy lehetőleg jól előre meredjen - éppen hogy csak kikandikál a fejére húzott kapucniból. Ajka alatt kettő piercing csillog. Lejjebb menve a nélkülözhetetlenen csíkos-kockás pulcsi, rajta gondosan megválasztott kabát, melyen csak úgy kergetőztek a színek. Nadrág tekintetében a jól ismert „tapi” gatya, hogy világgá kürtölje csirkelábait. Jó, Steve-nek nem voltak csirkelábai, de azt hiszem értitek. Álldogálás közben valamit rosszul csinálhatott, mert meggyűrődött a nadrágja, így kénytelen volt leguggolni és újra szépen gondosan betűrni a szárát a ?deszkás cipőjébe? - na ez meg hogy kerül ide? Az imidzsét az mp3 lejátszója koronázta meg, ami nem lehetett más színű, mint rózsaszín. Bezony. És nem is akármilyen márkájú lejátszója volt: Ipod Nano!! Ugye milyen cuki? Na tehát Steve-nek érthető okokból kifolyólag nem testszett ahogy én öltözködtem.


 

A villamosról leszállva átsétáltam a buszmegállóba, ahol egy újabb egyedbe botlottam. Ő egész szolidan öltözködött, csak a hajából és a nadrágjából tudtam valódi identitástudatára következtetni. A haja nem is érdekes, szokványos szembe lógós, megértem őt, ilyen lelkivilággal én sem lennék kíváncsi a világra. Na de a nadrágja, vagyis a lábai érdemelnek igazán szót. Ezt a srácot Yeni-nek kereszteltem el. Yeni egy igazi nehézbombázó lánykával beszélgetett. Először nem is tűnt fel semmi furcsaság, mert a lányt kezdtem el bámulni, ösztönösen végig is mértem, tetőtől talpig. Nagyon jó alakja volt. Ahogy a lábához értem automatikusan átugrott a szemem Yeni lábára, mivel vékonyabb volt mint a lánynak. Olyan vékony volt mintha egy munkatáborból szabadult volna ki. No vádli, semmi izom, semmi hús. Nem baj ha egy fiúnak nem túl izmos a lába, de akkor mi a ráknak hord olyan gatyát, amiben ez látszik is. Ez jó? Ez szexi? Talán vonzó? Nem értem.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kajaknemertem.blog.hu/api/trackback/id/tr85946624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása