Kajak nem értem

Tulajdonképpen nem értem, miért nincs megfelelő akart arra, hogy a BKV vezetősége jobbá tegye a tömegközlekedést. Az előző posztban már írtam arról, hogy például az első ajtón való felszállás kiszűrné a bliccelőket a buszokon. A metró esetében még egyszerűbb a helyzet. Itt ugyanis a kapus rendszert kéne bevezetni. Ha jól tudom már ki is írták a trendet, körülbelül 201X környékére várható üzembehelyezésük. De miért megy ilyen lassan, miért nem lehet ezt gyorsabban megcsinálni? Ahhoz, hogy működjön a kapus rendszer újfajta jegyek kéne gyártan, olyanokat, amin legalább egy mágnescsík szerepel. Igaz sokkal jobb lenne a mágneskártyás megoldás, amit Angliában használnak is, de ne legyünk telhetetlenek. Persze tudom én, ez nagy beruházás, fel kell szerelni a kapukat, és ki kéne cserélni az összes jegyárusító automatát... Minek húzni a dolgot? Minél hamarabb átállnának annál több pénz folyna be a kasszába, mivel kizárt hogy valaki blicceljen ebben az esetben. Nem fér a fejembe, hogy olyan országokban, mint Egyiptom működik a rendszer, pedig 20 millióan élnek Kairóban. Egy vonalon a metró napi 1-2 millió főt szállít semmi fennakadás nélkül.

Miért nem érdeke a politikai elitnek, hogy jobbá tegye éltünket? Ha véletlenül megpróbálja, akkor meg miért érdeke a népnek, hogy keresztülhúzza a törekvéseit? Komolyan nem értem.

Az elmúlt években sok fejlődés figyelhető meg, főleg a belső kerületekben, a forgalmasabb szakaszokon. Megértem a BKV-t, hogy bizonyos útvonalak járműparkját nem fejleszti, mivel azok olyan környékeken közlekednek, ahová egyszerűen nem éri meg Volvókat üzembe helyezni, mert szétbarmolja a nép. Nem is értem, hogy milyen jogon követeljük meg egyáltalán, hogy jobb szolgáltatást kapjunk, ha egyszerűen képtelenek vagyunk megbecsülni és tisztán tartani a buszokat. Nem arról van szó, hogy a lakosság egésze képtelen lenne erre, hanem arról, hogyha rongálókat lát akkor úgymond szemet huny felette, pedig kőkeményen fel kéne lépnie és például rendőrt kellene hívnia. Na de erről majd később még értekezek bővebben.

Amennyiben jól tudom a bliccelés még mindig tetemes kárt okoz a cégnek. Rá kéne venni az utasokat, hogy természetesnek vegyék egy szolgáltatás igénybevétele utáni fizetést. Persze erre az a reakció, hogy hajlandó lennék fizetni érte, ha megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtana. De addig nem tud megfelelő színvonalú szolgáltatás nyújtani, míg nincs bevétel. Ördögi kör. Ilyenkor jönne jól egy társadalmi összefogás, ami ugye itt nálunk közel lehetetlen.

Egy viszonylag jó megoldás lenne a bliccelők kiszűrésére ha bevezetnék az első ajtón való kötelező felszállást. Olvastam már elég sok cikket, posztot ezzel kapcsolatban, hogy nem működne. De miért is ne működnek? Olyan országokban sikeresen alkalmazzák, ahol nem 2 millióan laknak a városban, hanem 7 millióan vagy 26 millióan. Teljesen üres kifogás, hogy ettől megbénulna a városi közlekedés. Egyszerűen rá kell szoktatni a lakosságot az újfajta rendszerre. Igen, ez macerás dolog és sok vesződséggel járna, de szerintem megérné. Megint akaratlanul visszakanyarodunk oda, hogy a magyar a gátja ennek is. Persze nehéz lenne ellenőrizni, hogy a sofőr mennyire venné komolyan jegykezelői funkcióját. Viszonylag sokat éltem Angliában, így az ottani rendszerről tudok komolyabban értekezni. A következő módon működik a dolog. Józsi úgy gondolja, hogy most nem az első ajtót fogja igénybe venni, mert nincs kedve jegyet venni. Ezt a visszapillantóban meglátja a sofőr, beszól a hangosbemondóba, hogy tessék kifizetni a jegy árát. Józsi füle botját sem mozdítja meg, nyugodtan álldogál tovább gondolva úgyis elindul a jármű. A lelkiismeretes alkalmazott kiszáll a fülkéből, odamegy a delikvenshez és udvariasan megkéri, hogy azonnal távozzon a buszról, mert addig úgysem fog elindulni. Több okból kénytelen így tenni a sofőr:

1. Minden busz be van kamerázva, ha kiderül hogy egy bliccelőt felengedett kivágják az állásából

2. Eszébe sem jut máshogy cselekedni, mert ez a munkája, a pénzkereseti lehetősége.

Az angolok ennyi év után megengedhették maguknak, hogy a rendszeren lazítsanak. Az emberek odakint tisztában vannak cselekedeteik következményével. Manapság néhány forgalmasabb járaton bevezették a csuklós buszokat, ahol megoldhatatlan az első ajtós rendszer, tehát nem is erőltetik. A kedves utazóknak eszükbe sem jut, hogy blicceljenek:

1. Megszokták, hogy fizetni kell egy szolgáltatásért

2. Ha rajtakapják őket (mert ott is vannak ellenőrök) úgy megbasszák őket, hogy egy életre elmegy a kedvül a blicceléstől.

    

Kedves BKV! Miért nem lehet brutális módon megemelni a büntetést és rendesen behajtani? Komoly motivációs erő lenne.

Folyt köv.

A következő posztsorozatot a BKV-nak fogom szentelni. Folyamatosan lehet hallani, hogy a BKV így szar, meg úgy szar. Tehát lényegében szar az egész. Indult is erre egy blog, BKV figyelőnek vallja magát és igyekszik összegyűjteni a panaszos eseteket, majd továbbítani a BKV felé. Na ez dicséretes. Habár van egy olyan érzésem, hogy a blog nem nagyon segít a BKV imidzsének a helyreállításába. Pusztán a hozzászólásokat kell elolvasni.

Ebben az írásban nem elsődleges célom, hogy megvédjem a BKV-t, mert tényleg vannak elég gázos ügyletei, hanem rá kívánok világítani egy-egy aspektusára, ami jó és amint lehetne javítani. Mindig ámulattal és egy picit kétkedéssel olvasom a sok sok negatív tapasztalatot, mit a BKV figyelőben megírnak a kedves utazók. Az a problémám vele, hogy én ilyennel sosem találkozom. Igaz nem a 8. kerületben lakom, de attól még nálunk is rendszeresen utaznak hajléktalanok a járművön. Alapvetően a BKV a szocializmusból maradt ránk és nem esett át gyökeresen változtatáson. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nem volt rá kellő politikai akarat, másrészt nem kapott elég társadalmi támogatottságot. Figyeljük meg az oly sokak által bírált paraméterkönyvet. A radikális megszorításokkal próbálták meg helyrerakni a BKV költségvetését, de nem sikerült mert a társadalom megbuktatta. Kezdem azt hinni, hogy a "magyar" semmit sem hajlandó tenni, hogy kihúzza magát a szarból. Na mármost én nem értek ehhez az egészhez, de ha egy vállalat - vulgárisan kifejezve magam - szarban van, akkor csak bizonyos mennyiségű és minőségű eszközzel rendelkezik, hogy visszabillentse magát az ideális állapotba. Kaphat állami támogatást, de ha az államnak sincs pénze akkor hogy? Emelheti a szolgáltatásainak a tarifáit. Nem tudja, mert a magyar kiakad. Leépíthet, vagy az infláció alatt emelheti a béreket. Ezzel sem tud élni, mert akkor jönnek a sztrájkok. Ritkíthatja a szolgáltatás mértékét. Gondolom már ki is találtátok: nem lehet, mert ugye a magyar. 

Észre kéne vennünk, hogy a BKV aránytalanul sok járatot üzemeltet. Még a szocializmusban azzal a filozófiával hozták létre, hogy a magyar eljusson mindenhová. Ez nem működik a jelenlegi keretek között, mivel kapitalizmusban élünk. A kapitalizmusnak meg vannak vonzatai. Ha szeretnénk egy jó szolgáltatás akkor bizony perkálni kell érte, de ez ugye nem tetszik a magyarnak. Jelezném, hogy a BKV jegyárai még mindig kábé 20-50%-t teszi ki a nyugat-európai tarifáknak. Mit csinálhat a BKV? Még így is sok lehetősége van és szép lassan élni is látszik velük. Kaptunk szép villamosokat a körútra. Igenis jó kis szerelvények, nekem tetszenek, modernek, könnyen tisztán tarthatóak. Azon meg ne akadjunk ki, hogy volt a beszerzése körül egy kisebb balhé. Hát istenem, ilyen mindenhol van.

Folyt köv.   

Már régóta érlelődik bennem az elképzelés, hogy kellene indítani egy blogot, amiben megoszthatom a közzel, hogy mennyire nem is értem a mi kis világunkat. Hátha egy kedves olvasó orvosolja majd hiányos tudásomat, vagy – ami talán jobb is – ráakadok más hasonszőrű társamra, aki szintén csak bámul a nagyvilágba leesett állal és magában azt gondolja: „kajak nem értem”

Be kell vallanom, egy elég sokat látott ember vagyok. Jártam már az életemben itt is, ott is. Tapasztaltam már elég sok borzasztó és örömteli dolgot. Mindazonáltal az emo-s jelenséggel soha nem tudtam mit kezdeni. Nem mintha bármit is kéne vele kezdeni, csak hát magamban nem tudom helyrerakni őket. A mai napon két eme stílus elemeit viselő emberbe botlottam. Békésen utaztam a körúton közlekedő villamoson, mikor szembe helyezkedett velem egy fiatalember. (Nem mintha én nem lennék fiatalember, mert az vagyok). Az egyszerűség kedvéért hívjuk Steve-nek a srácot. Tehát Steve beállt elém, majd tetőtől talpig végigmért. Valószínűleg azért tette, mert az ő szemében - hogy is mondjam – igénytelenül öltözködöm? Nincs rajtam színkavalkád, nincs hosszú hajam és szeretem a farmerokat. Na mármost Steve tökéletes ellenpárom, a metrosexualitás ragyogó alfa hím példánya. Fekete félhosszú festet haja fixálóval befújva – hogy lehetőleg jól előre meredjen - éppen hogy csak kikandikál a fejére húzott kapucniból. Ajka alatt kettő piercing csillog. Lejjebb menve a nélkülözhetetlenen csíkos-kockás pulcsi, rajta gondosan megválasztott kabát, melyen csak úgy kergetőztek a színek. Nadrág tekintetében a jól ismert „tapi” gatya, hogy világgá kürtölje csirkelábait. Jó, Steve-nek nem voltak csirkelábai, de azt hiszem értitek. Álldogálás közben valamit rosszul csinálhatott, mert meggyűrődött a nadrágja, így kénytelen volt leguggolni és újra szépen gondosan betűrni a szárát a ?deszkás cipőjébe? - na ez meg hogy kerül ide? Az imidzsét az mp3 lejátszója koronázta meg, ami nem lehetett más színű, mint rózsaszín. Bezony. És nem is akármilyen márkájú lejátszója volt: Ipod Nano!! Ugye milyen cuki? Na tehát Steve-nek érthető okokból kifolyólag nem testszett ahogy én öltözködtem.

A villamosról leszállva átsétáltam a buszmegállóba, ahol egy újabb egyedbe botlottam. Ő egész szolidan öltözködött, csak a hajából és a nadrágjából tudtam valódi identitástudatára következtetni. A haja nem is érdekes, szokványos szembe lógós, megértem őt, ilyen lelkivilággal én sem lennék kíváncsi a világra. Na de a nadrágja, vagyis a lábai érdemelnek igazán szót. Ezt a srácot Yeni-nek kereszteltem el. Yeni egy igazi nehézbombázó lánykával beszélgetett. Először nem is tűnt fel semmi furcsaság, mert a lányt kezdtem el bámulni, ösztönösen végig is mértem, tetőtől talpig. Nagyon jó alakja volt. Ahogy a lábához értem automatikusan átugrott a szemem Yeni lábára, mivel vékonyabb volt mint a lánynak. Olyan vékony volt mintha egy munkatáborból szabadult volna ki. No vádli, semmi izom, semmi hús. Nem baj ha egy fiúnak nem túl izmos a lába, de akkor mi a ráknak hord olyan gatyát, amiben ez látszik is. Ez jó? Ez szexi? Talán vonzó? Nem értem.